11.fejezet

11.fejezet

Január 31.
A One Direction tagjai megerősítették, hogy már egy hete Svédországban vannak. Visszatérésüknek időpontja Londonba még kérdéses, és az is, hogy miért vannak kint. 
Talán felbomlanak? És mi hír van Liam Payneről, akiről már egy jó ideje nem kaptunk életjelet. Mi folyik az ifjú tehetségek között?! ... -Televízió kikapcsolás-

Liam:
A reggeli tévénézésemet ez a riport zavarta meg. "Liam Paynetől életjelet nem kaptunk". Pff, hogy oda ne rohanjak. Illetve nem is tudok ezekbe a gipszekbe. Ó, mikor lesz már ennek vége?! Már mennék haza...
Miközben a törött lábaimat szuggerálom, hogy egy csoda folytán meggyógyulnak 2mp alatt, addig Niall zabálására lettem figyelmes az apartmanunk konyhájából.
-Nekem is hozol?-ordítom kifelé a kanapéról ülve kérésemet. Egy jó dolog van ebbe a lesérülés témában, hogy mindent megcsinálnak amit akarok, szó nélkül. Még Zayn is!
-Nesze.-lökött elém egy rongyos szendvicset, kivételesen nem túl kedvesen, pedig Niall ha eszik akkor boldog. Értetlenkedve néztem rá. Felsóhajtott és visszakapcsolta a televíziót.
-Holnap lesz Harry szülinapja.-csámcsogta el baját, miközben a saját szendvicsét rágcsálta.
-Teljesen elfelejtettem! Mit fogunk neki csinálni?
-Jó kérdés... Svédországban megünnepelni valakinek a 18. szülinapját elég nehézkes, főleg a nyelvkülönbségek és az idegen környezet miatt.-magyarázott tovább Niall, majd kapcsolgatni kezdte a tévéadókat. Elszomorodva nézegettem a tv-t, miközben azon merengtem, hogy ez az én hibám. Miattam vagyunk Svédországban Harry szülinapja előtti nap, és miattam nem tudunk egy fergeteges partit rendezni neki.
-VASHAPPNIN-tört be szokásává vált mozdulattal az ajtót Zoéval és Louissal.
-Mi ez a rossz kedv.-huppant le mellém vidáman Zoé és felborzolta a hajamat.
-Holnap van Harry szülinapja.-igazítottam vissza a frizurámat, amit Zoé szeretettel szétbarmolt.
-A mi kis Harrynk felnő.-szipogott Louis a tv előtt állva. Niallnak tetszett a meghatott színjáték, és ezt jelezte egy egy röhögőgörccsel, amin felbuzdulva Lou, tovább siránkozott és anekdotákat kezdett el mesélni, mintha Harry egyik öreg rokona lenne.
-Na de a lényeg.-zárta le a színdarabot és a reggeli "mesélést" Zayn. -Nem kell félni, mindent kitaláltunk a holnapi nappal. -jelentette ki majd öklüket összekoccantva Zoéval mutatták Nekünk, hogy milyen királyok. Sose értettem Náluk ezt az ököl csapkodást, de néha olyan mozdulatsorral vitték végbe ezeket, hogy az már vicces volt.
-Van valami feladatunk?-jött vissza Niall még egy szendviccsel a kezében a nappaliba.
-Torta rendelés lenne csak. Remélhetőleg Hazza kedvencét, csokisat kéne beszerezni.
-Meglesz-emelte fel bal kezét intve Niall, hogy a torta az ő reszortja és ezt vállalja.
-Majd beavatunk a további részletekbe, de Harry most végzett a boltban, és már jön haza, szóval egy szót se a holnapról. -parancsolta meg a hadnagyunk Zayn, de épp időben, mert az említett személy már az bejárati ajtón jött be, két keze megpakolva szatyrokkal, amire az egyetlen szőke barátunk le is csapott.
-Mit nézünk?-ült le a kanapéra az imént érkező Hazza.
-Semmi jót.-pattant fel Zoé mosolyogva és Louist magával húzta a szobájukba, ahol még Harryvel osztoznak hálótermet, míg mi Zayn és Niall vagyunk egy másikba. Kicsi az apartman, nem lehet mit tenni, fel kellett osztani a helyet.

Másnap reggel...
Louis:
Most legszívesebben dalolásznék, ahogy az ágyamon fekszek és rádöbbenek, hogy ma van Harry barátom szülinapjaaaaaaaaa! De a tervünk az, hogy egy szót se estig Harrynek, ami elég átlátszó Tőlünk, de most így belegondolva ez ki is nézhető belőlünk mert elég szeleburdi egy társaság vagyunk. Oldalra nézek, az újonnan lett 18 éves már felnőttként alszik. Majd a másik oldalra fordulok ahol Zoét látom a telefonját babrálva. Rám mosolyog, majd  tovább pötyögi a telefonján lévő billentyűzetet és kikel az ágyból, szinte futva. Amikor intézkedni kell, akkor a tündérkénk egy szorgos tündérkévé válik, és ide-oda pattog, mindent elintézik és a kezében tartja a dolgokat. Fáradtan én is követni kezdem példáját, hogy a reggeli szenvedésemmel ne keltsem fel Hazzámat, főleg ne a szülinapján!
-Gyere! Még sok mindent kell elintéznünk-suttogta felém Zoé, miközben a magassarkújának a fűzőjét kötötte be. -Zayn és Niall most szerzik be a díszítést, mi meg tudod hova megyünk...
Mosolyogva bólintottam, majd óvatosan visszalépkedtem a szobába, hogy egy nadrágot és pulóvert kicsempészhessek Harry felkeltése nélkül. A kísérlet sikerrel járt, és már sietve mentünk az első számú helyszínre.

6 órával később...
Harry:
Nem létezik, hogy elfelejtették a szülinapomat. Nincsenek nagy igényeim, de azért mégiscsak egyszer lesz az ember 18 éves. Ó biztos csak meglepetést akarnak nekem szerezni, vagy csak húzzák az agyamat.
-Baang-csapódott le háttal a kanapéra Zoé, miközben a lábát a háttáblára rakta fel. -Segítesz nekem?
Mondtam! Jaj de tudtam, biztos most valami kifogással elcsábít valahova és ott lesz a parti. Ó nem csalódtam én bennük. De elég átlátszóak. De azért mintha semmit se sejtenék, kérdően nézek rá:
-Miben kéne a segítségem tündérke?-mosolyogtam szinte a fülemig.
-Gyere el velem bevásárolni, mert Niall mindent felfalt és nincs semmi a hűtőbe.
-Szívesen.-válaszoltam egyhangúan és mosolyogva, pedig jól tudtam, hogy most elvisz engem a Szülinapi bulimra. Megragadta a kezemet és már vonszolt is kifelé az ajtón.
-Várj, előbb átöltözök.-torpantam meg, visszarántva a kezét, mire Ő hozzám csapódott. Mellkasunk összeért, kezét még mindig fogtam, Ő pedig csak nézett rám és úgy álltunk az ajtó előtt tudja a baj, hogy mennyi ideig, majd elröhögte magát és értetlenkedni kezdett, befejezve ezt a filmbe illő jelenetet:
-Minek akarsz te átöltözni?
-Én őő csak -vakartam meg a hajamat zavartan miközben valami füllentést próbáltam kitalálni, hogy ne bukjak le azzal, hogy én tudom a "tervüket".
-Gyere már-rángatott megint és kiviharoztunk az apartmanból, ki az utcára és a kocsijába ültünk. Tíz perces utazás után egy szupermarket előtt állt meg. Azt ne mondja, hogy itt van a buli, mert akkor megemelem a kalapomat, hogy ezt eltudták intézni. De nem... beléptünk az ajtón és egy megszokott bolt volt, tele vásárolókkal és élelmiszerrel. Most összezavarodtam, ám feleszméltem miután Zoé hozzám dobott egy kék műanyag kosarat, és tolni kezdett engem a sorok között. A bevásárlást elintéztük pár perc alatt és újra kocsiba szálltunk, hogy visszamenjünk szállásunkra, és elkönyvelhessem magamnak ezt a 'nagyszerű' szülinapi programot. Ekkor a kocsi megállt, Zoé kivette a kulcsát és kiinvitált a járműből. Felnevettem a látvány miatt. Egy hatalmas Vidámpark előtt voltunk. Teljesen ledöbbentem.
-Na mi van Göndörfejű? Azt hitted, hogy elfelejtjük Harold Edward Styles tizennyolcadik ismétlem tizennyolcadik szülinapját?! -nevette el magát mellém állva Zoé, majd belém karolt és bevezetett a Parkba.
-Boldog Szülinapot!-üvöltötték az elém ugrálva Zayn, Louis és Niall. Lou még egy "szülinapi puszit" is adott az arcomra amit máskor egy jól hasba ütéssel válaszolnék, de mégiscsak a szülinapomról van szó, így megkíméltem Tőle ezt a reakciómat. Ezek után a fiúk jól hátba veregettek "mint férfi a férfit" címmel, de aztán Ők is egy-egy puszival illettek meg, ami elég fura volt, de aztán Zoétól is kaptam egyet és így már kevésbé volt 'meleg helyzet'.
-Itt fogunk állni, vagy végre felülünk valahova?-ugrált nagyokat Louis.
-Mééég széép-nevettem fel és belevetettük magunkat a fény rengetegébe, ahol a játékok zenéi és a szórakozó emberek nevetése fogadott minket. Mindenhol vidám ember, mindenhol vattacukor és popcorn illata lengi körbe a népet és mindenki kipróbálja ezeket a hangulatnövelő szerkezeteket, melyek előtt a sor áll, és melyek előtt a bódék sorakoznak, hogy elnyerhessünk egy-egy szeretetre való mackót.
   @So Cute.
  

 Zoé_Thomson: Boldog szülinapot @Harry_StylesNagyon szeretünk téged, és reméljük tetszik Neked a meglepetésünk. Puszi Zoé, Louis, Zayn, Niall és Liam.

-Ez jó volt, nagyon szépen köszönöm srácok. Tényleg, nagyon élveztem-nevettem fel miközben kifelé vettük az irányt a szülinapom megünnepelésének helyszínéről.
-Azért reméljük nem fáradtál el.-tette vállamra kezét Zayn, miközben sunyin mosolygott.
-Nem, miért?
-Mert irány a 18. szülinapi bulid!-ugrott fel Niall, majd Ő is a vállamra helyezte alkarját.
-Ó igeeen! -kurjantott egyet Louis és betuszkolt mindannyiunkat az újonnan érkezett fekete limuzinban.
-Ezt mind miattam?-kérdeztem, de a mosolygást nem lehetett levakarni rólam.
-Még szép, hiszen csak egyszer leszel 18 éves-válaszolt Niall és indította a sofőrt. Egy újabb 10 perces utazás után egy jó kinézetű club előtt parkolt le a hatalmas jármű. Fotósok sehol sem voltak, nem tudom, hogy hogy tudták ezt elintézni, de azt tudom, hogy szép munka.
Rögtön ahogy belépek barátaimmal a clubba, még több barát fogad engem, és kíván boldog születésnapot.
Őrületes egy éjszakának látunk elébe, ma este mindent lehet hiszen már én se vagyok kiskorú...  ;]

10.fejezet

10. fejezet

-Kómában van, de stabil az állapota. Maradjanak nyugodtan estére.
Liam:
Azt mondják, hogy amikor valaki közel van a halálhoz, akkor leforog előtte pár képkocka. Ismerősök, barátok és családok képét látjuk magunk előtt míg el nem sötétül minden. Ez az elmélet bizonyságot nyert, mivel magam előtt emlékképek jelentek meg a semmiből. Emlékképek a múltból, melyeken Louis; Harry; Zoé; Niall és Zayn volt, és emlékképek melyeken a családommal voltam együtt otthon, Wolwerhamptonban. Érdekes dolog is ez az egész. Az gondolná az ember, hogy csak hallucináció mindaz amit ilyenkor lát, de valójában az egész olyan valós és erőteljes. Nem érzékelhető az idő, miközben azt figyeled mikor üt el az autó, majd ezek után nem érzékelheted, hogy hány óra telt el és nem érzékelheted azt se, hogy mi történik körülötted...
A fejem, karom és lábam iszonyatosan fáj. Szememet nem bírom és nem is akarom kinyitni. Félek a látványtól ami fogadni fog, és félek a sajnálkozó pillantásoktól. Nem bírok a cserbenhagyott barátaim szemébe nézni. Még nem, még nem tudok... Az illatok és szagok alapján egy tiszta kórházi ágyon fekhetek. A lábamat a próbálkozások ellenére nem sikerül megmozdítani, kezeim viszont kényelmesen pihennek mellettem. A meleg szobába nővérek cikáznak be, így a levegő hamar cserélődik az ajtón keresztül. Négy különböző szuszogást hallok nem is olyan messze tőlem. A szemhéjamon keresztül rájövök, hogy sötét van, valószínűleg este felé járhat az idő. Most már erőt kell vennem magamon és megnézni, hogy mi a helyzet. Nagy levegőt veszek és a felesleges levegő kifújásának egy idejében kinyitom a szememet. Jól saccoltam, egy fehér betegszobában voltam a négy szuszogás tulajdonosaival, akik mellesleg az imént említett cserbenhagyott barátaim. Fáradtan feküdtek egymáson a szobába elhelyezett kanapén, ami négyüknek kevés helyet biztosított. Egyedül Zayn nem volt a kupacban, Ő az ablaknál nézett ki a fejéből szokásához híven. Sose tudtuk, hogy ilyenkor miken elmélkedik. Annak tartalmáról, mi meg nem kérdeztük, Ő meg nem avatott be minket, így hát ez azóta is rejtély maradt számunkra.
Túlságosan is nézhettem Őt, mert megfordult nehézkes arccal, és rám tekintet. Mosolyogva lépett az ágyam mellé, pedig nem érdemeltem meg ezt a mimikát, főleg miután így viselkedtem velük.
-Liam.-szólt kedvesen és halkan, tekintettel a kanapén lévőkre. Egyik keze a másik könyökét fogta és így állt előttem. Nem tudta, hogy mit mondjon nekem, így nekem kellett valamivel előrukkolni.
-Még Svédországban vagyunk?
-Igen.-válaszolt még mindig halkan, de szerintem már nem az alvók miatt. Egyfolytában a lábamra tekingetett le, amit én nem láthattam a hatalmas fehér takaró miatt. Bevallom, most egy kissé megijedtem a lábam hogylétéről.
-Mi van a lábammal?-nyeltem nagyot míg Zayn válaszolt.
-Eltört, több helyen is.
-Megkönnyebbültem.-fújtam ki a levegőt. Tényleg már a legrosszabbra gondoltam, kapok egy mankót és minden rendben lesz.
-Mindkettő eltört, több helyen is.-javította ki magát Zayn. Felnéztem majd pislogtam, utána le és megint pislogtam egyet. Most már értem, miért nem tudom mozdítani őket. Te jó szagú Ég!
-De szerencsére a gerinced rendben van és csak enyhe agyrázkódásod van.-próbálta a 'jó' oldalát mondani a még mindig mellettem álló Zayn, aki valószínűleg észrevehette az arcomon, hogy most igen csak beparáztam. Egy kicsi fejbólintással jeleztem neki, hogy értem ez nagyszerű hír, CSAK két lábam tört el, mégis mit akarok, ez CSODÁS!... Na jó, most le kéne nyugodnom, mert ez a hozzáállás nem vezet sehova se.
-Liam-kelt fel a kanapéról Niall, aki óvatosan Louis és Zoé lábát vette le magáról, hogy kiszabaduljon a két végtag fogságából. -Jól vagy?
-Jól...-halkultam el most én. -Egy kérdés, miért jöttetek ide?
-Ez még kérdés?-förmedt rám hirtelen Niall, pedig nem szemrehányóan vagy rosszindulattal kérdeztem, de úgy látszik nem jól fejeztem ki magam.
-Én nem úgy-habogtam miközben zavartan a kézfejemet vakargattam. -Akkor inkább úgy kérdezem, hogy mindannyian miattam ültetek fel egy repülőgépre és utaztatok ide?
-Á dehogy is! Csak kiruccantunk Svédországba.-gúnyolódott Zayn, amin muszáj volt elmosolyodnom. Nem sok kellett ahhoz, hogy ne kezdjek el könnyezni a meghatódottságtól. Most már beláttam; egy tuskó vagyok, hiszen Őket, a legjobb barátaimat hagytam el egy lányért. Tényleg! Ebba! Most hol lehet? Már csak nem kérdezem meg tőlük, hogy hol van, mert akkor tuti kifordulnának egyből a kórházból és hazautaznának.
-Héé-pattant fel Zoé, magával rántva Louist és Harryt is, akik először nem túlságosan rajongtak mozdulatsoráért, de észrevéve engem, már Ők is ott termettek az ágyam körül. Mind mosolyogva figyeltek engem.
-Egy hülye voltam...-kezdtem neki.
-Igen tudjuk, folytasd.-unszolt tovább a beszédben Louis, mire apró röhögés támadt.
-Igen, és nem gondolkoztam. Megbántam, de tényleg kedvelem Ebbát...-itt megálltam és az arckifejezésükről próbáltam leolvasni, hogy folytatható-e ez a téma. Zoé apró bólintását igennek vettem, így tovább mondtam: -De rájöttem, hogy nem fontosabb Ő mint Ti.
-Azért azt ne hidd, hogy most rögtön megbocsájtunk. -sértődött be Harry, de apró vigyorral a száján.
-Szóval visszajössz? -tért rá a lényegre Zayn. Apró mosolyom között válaszoltam nekik:
-Igen.
-Nagyszerű! Most már mennyünk enni!-csapta össze a kezét és indult kifelé Louis társaságával. Nem is Niall lenne, ha nem mindig a kajáról forogna az élete.
-Beszélek egy nővérrel-jelentette ki Zoé és Harryvel kifelé vette az irányt, hogy további információt csalhassanak ki a személyzetből.
-Ha máskor kiborulsz, léci valami melegebb helyre rohanj el.-mondta szarkasztikusan Zayn, miközben egy székre foglalt helyet.
-Ha máskor kiborulok, melegebb helyre megyek,-ígértem meg neki -de csak is veletek.-tettem hozzá.
-Fúúúj de nyálas vagy Payne.-csapott hozzám egy párnát, teljesen jogosan. Tényleg az vagyok, mit lehet tenni, Svédország ezt hozza ki belőlem...

Nekem ez volt a kedvenc részem..(egyenlőre.) az író nagyon jól bánik a szavakkal..

A kedves lány kedvéért- aki kommentált a 3.fejezethez- mondanám még egyszer, hogy a történet amit hozok NEM A SAJÁTOM hanem a számomra legjobban kedvelt író története!!
De ez meg is van említve a fejlécnél.

9.fejezet

9.fejezet

Niall:
-Hogy mégis hol vagy?-üvöltött fel mellőlem Zayn. Egyedül Ő tudott megszólalni Liam hírének hallatára.
-Jól hallottad, Svédországban! -ismétlődött a válasz már erőteljesebben és flegmán.
-De mégis mi a francért?-ordított a telefonra Louis, aki szinte magából kikelve fel és alá járkált idegesen.
-Ebba miatt...-halkult el megint Liam. A többiek értetlenkedve néztek egymásra a név hallatára, kivéve Zoé aki rögtön felismerte azt.

-Ebba Zingmark.-állt fel Zoé és a telefont felvette az asztalról, amelyben Liam volt a másik végén.

-Igen. -helyeselt Liam, majd mindenkinek beugrott a vörös hajú lány akivel Liam randizgat egy ideje.
-De miért?-üvöltött már megint Louis, míg Harry csak meredt előre.

-Azért, mert nincs magánéletem! Nincs magamra időm és én csak Ebbával akarok lenni.
-De hiszen alig ismered.-szólt közbe végre Harry.
-Ezt nem érthetitek. Úgy érzem ismerem, és megkockáztatom, de azt hiszem szerelmes vagyok belé... Bocsássatok meg, de nem megyek haza Londonba.

-És a banda?-pattantam fel az dohányzóasztalról hirtelen.

-Nekem most Ebba a legfontosabb...-jelentette ki majd letette telefont. Néma csendben és feldúlt arckifejezéssel néztünk egymásra. Most mi lesz?
-Ez a Te hibád Zoé.-fogta meg a fejét Zayn szinte vörös fejjel. A banda jövője forgott kockán.

-Az enyém?-nézett fel szörnyülködve a "vádlott".

-Neked kellett bemutatnod Őket egymásnak azzal a kifejezéssel, hogy "Jaj de cukik lesznek, és hogy jót fog tenni Liamnek ez az Ebba meg hogy nagyon aranyos."-utánozta kényeskedve de továbbra is mérgesen Zayn.
-Ne hogy már ez is a Zoé hibája legyen!-dőlt előre Harry a kanapén, hogy mérgesen ránézhessen Zaynre és úgy védhesse Zoéit, akinek már nem sok kellett ahhoz, hogy felpofozza a mellette üvöltő Zaynt. Bevallom, most nem bánnám ha megtenné, mert már engem is idegesített a papolása és ez a hülye viselkedése.
-Csönd már!-förmedtem rájuk mielőtt egy újabb kitörés jönne. Csendre intésem hatásos lett, mert mindenki depisen ült a nappali közepén lévő kanapén. Úgy öt hosszú perc után Zoé felszólalt:
-Pakoljatok, elmegyünk Liamért.-jelentette ki és máris a telefonján kezdett babrálni.
-Svédországba?-kérdeztünk rá egyszerre Louissal, aki az imént történtek ellenére csillogó szemekkel kezdte vizslatni Zoé tevékenységét az okos telefonján.

-Nem hallottátok? Készüljetek.-parancsolt ránk mogorván Hazza, és már vett is elő egy táskát, amivel a szobájába vette az irányt.

-Egy óra múlva felvehetjük a reptéren a jegyeket. Ott találkozunk.-osztotta meg velünk az infókat Zoé, majd Zaynhez fordult: -Akarsz jönni, vagy megint valamit rám kensz?!
Válaszul egy rövid fejrázást kapott Tőle majd velem együtt sietve hazamentünk Zayn-nel.


50 perccel később:
Harry:
-A repülő indulásáig még 20 perc van.-mutatott fel Zoé a hatalmas táblára, mely jelezte az érkező repülőknek az időpontját. -

Mennyetek pisilni meg miegymást csinálni-tette fel a kezeit a válla magasságába idegesen és ötletekből kifogyóan. A többik hamar megcélozták a férfi mosdót, majd Niall észrevette a büfét, és inkább oda vette az irányát. Egy könnyű mosollyal reagáltam rá, majd észrevettem Zoét aki magába összezuhanva ült a fém padokon. Szorosan melléültem.

-Kitalálom; épp magadat szidod a történtek miatt.-szóltam hozzá majd lefelé hajoltam, hogy láthassam az arcát, melyet hosszú haja takart.

-Túl jól ismersz...-jött válaszul a hajzuhatag mögül.- De teljesen jogosan szidom magamat!-fejezte be mondatát és nekicsapta magát dühöngve a pad háttáblájára.
-Ugye nem vetted komolyan azt amit Zayn mondott?!-néztem rá már mérgesen, mert mindent magára vesz, még azokat is amit nem kéne, vagy ami nem is róla szól. De Zoé nem szólt semmit, csak csukott szemmel a homlokát vakarta.
-Nem.-nyögte ki a választ végül. -De akkor is hibáztatható vagyok. Hiszen tényleg én hoztam Őket össze.

-Mert jót tettél, egy mindnyájunknak fontos barátunknak. Te jót akartál. Nem tehetsz arról, hogy Liam ennyire érzékeny és egyik-napról a másikba kijelenti, hogy szerelmes és Svédországba költözik. Nézzük a jó oldalát; Svédországba repülünk. -mosolyodtam el, és beletúrtam göndör hajamba mert az mindig felvidította.

-Mióta lettél Te Mr. Főoptimizmus? Elvileg az én lennék.-mosolygott már Ő is a hajtúrásom miatt.

-Amióta depis lettél, ami elvileg én lennék. -vigyorodtam el majd tovább várakoztunk a padon.
-Már csak 12 perc-jött boldogan felénk Louis, aki valószínűleg a mosdóból jöhetett mert a slicce lent volt. Ezt Zoé is észrevehette, mert röhögni kezdett és szegény Lou meg értetlenül állt előttünk. Apró köhögéssel jeleztem neki az incidenset, majd elpirulva helyre tette a cipzárt. Zoé ennek okánál fogva még jobban röhögni kezdett.
-Nem kell ennyire röhögni-durcizott be Louisunk, aki sértődötten lefeküdt a padra és fejét Zoé lábára helyezte. Kis idő múlva a többiek is odaszállingóztak egy-két rajongó társaságával, akik egyfolytában azt kérdezgették, hogy "Hova utazunk el", és hogy "Ugye még visszajövünk".

-Meglepetés, éés igen visszajövünk.-ült fel Zoé öléből Louis mosolyogva, majd látván a fanok, hogy válaszolnak nekik, még több kérdést tettek fel, de ebben már Liam hollétéről is szó volt.

-Nem érzi jól magát.-vágta rá gyorsan Zayn, aki épp egy szőke hajú lány könyvét írta alá mosolyogva.
Pár percen belül mindenki alászignózta a lányok papírját, karját vagy pólóját.
-Mennünk kell, de majd rakunk fel képeket-rázta le finomat Őket Zoé, majd futni kezdtünk a gépünkhöz való becsekkoláshoz.

Zayn:
A repülőgép könnyedén siklik fel a levegőbe, majd az övünket kikapcsoltuk stewardessek engedélyével, mivel már fent voltunk a levegőben. Igen, mindenki kikapcsolta az övet, kivéve Niallt. Ő szorongva ült és kapaszkodott minden fogható tárgyba. Remek!... szerintem fél a repüléstől.

-Minden rendben? -nézett rá aggódóan Harry és Louis.

-Persze-mosolygott erőltetetten.-Csak még sose repültem.-kapargatta idegesen a karfát.
-Ó egyem meg.-mosolyodott el Zoé. ...Remek! Belőle meg előjött a gondoskodó nővér. -Cseréljünk helyet léci Louis.-nézett rá a szembe ülő barátunkra aki engedelmesen felállt és elfoglalta új helyét. Pontosabban befészkelte magát az új helyére. Most hogy így belegondolok... elég fura mániái vannak...
-Hé-mosolygott újra kedvesen Zoé, miközben megfogja Niall kezét, ami eddig a kaparászással volt elfoglalva. -Nem kell félni, minden rendben lesz.

Niall kicsit nyugodtabban ülte végig a 2 órás utat majd leszálláskor Zoéra néztünk, mivel Ő tudhatta csak, hogy hol vagyunk. Zoé nem szólt egy szót sem, csak határozott léptekkel kifelé vette az irányt a telefonja segítségével. Egy buszra szálltunk, és ablakaiból röviden felfedezhettük  Umeå -t, ami egy kis város Svédországban.

-Következő megállóban kell leszállnunk-szólt hozzám a mellettem ülő Zoé egyhangúan majd a többieknek is jelezte, hogy készülődjenek.

-Nézd Zoé-kezdtem neki, és büszkeségemet legyűrve tovább folytattam már csak Liamért is,-bocsánatot akarok kérni a reggeliért. Nem tehetsz semmiről főleg nem azért mert Liam szerelmes lett, egyedül Liamet lehet hibáztatni ezért, meg azért is, hogy most Svédországban vagyunk. Ő volt ilyen nagy ész és jött ide az Isten háta mögé.

-Örülök.
-Mégis minek?-néztem rá furcsán, mert egy "Semmi baj"-ra számítottam.
-Hogy újra te vagy az Zayn. -mosolygott rám, amit már reggel óta nem tett velem.

-Ó hagyjál már-röhögtem el magam. -Csak ne kezd el megint azt az elméletedet, hogy néha nem magunk vagyunk amikor szemétül viselkedünk a másikkal, hanem egy gonosz lélek aki ilyenkor irányít bennünket.

-Akkor is!-nevetett rám, majd egy ökölkoccantással jeleztük egymásnak, hogy minden rendben van.
A következő megállónál le is szálltunk és egy barátságos környéken találtuk magunkat. A hideg ellenére sokan voltak az utcákon.
-Srácok?-hallatszott hirtelen mögöttünk egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk meg és szintén egyszerre kiáltottunk fel a helyünkön megdermedve:
-LIAM VIGYÁZZ!

8.fejezet

8.fejezet

Zoé:
Már több mint egy órája bolyongunk, illetve az órám ezt jelzi, ami amúgy csak az idő megállapítására jó, mert még szép, hogy nincs térerő, a wifiről meg ne is beszéljünk. Még szerencse, hogy nem vagyunk éhesek, de ha azok is lennénk van még a táskámba KFC-s süti, de ezt még nem említem nekik, nehogy letörtség miatt nassolni kezdjenek...Tiszta sötét van, a hó már lassan a térdünkig ér és látom, hogy a fiúk is fáznak.
-Milyen nagy ez az erdő?! Most komolyan, nem lehet, hogy körbe-körbe megyünk?- vacogott Harry.
-Nyugi, nem olyan rossz a helyzetünk.
-Igazán, Zoé? Tényleg Zoé?-förmedt rám Louis elénk állva és a kezével csapkodott minden kérdés végén. Felháborodását teljesen megértem, de ha én nem maradok bizakodó, akkor senki se.
-Lou szívem nézd: még csak 7 óra van; nem esik a hó; nem egyedül vesztünk el, hanem legalább hárman vagyunk; van telefonunk is és tudjuk, hogy Londonban vagyunk valahol, ráadásul a többiek észreveszik előbb-utóbb, hogy eltűntünk. Gyere ide. -húztam magamhoz, hogy lenyugodjon mert lehet, hogy sötét volt de a szemében az ijedséget tisztán láttam. -Gyere. -intettem Harryhez és karoltam belé egyik oldalról, míg másik oldalról Louisba és így mentünk tovább a hóban.
-Most képzelődöm, vagy tényleg van ott egy ház?-állt meg hirtelen jobb oldalamon cammogó Harry.
-Inkább valami fa izé.-förmedt fel kedvtelenül a másik oldalról Louis.
-Gyertek már.-húztam őket magammal a tetővel ellátott épülethez. Az alig 7m széles, fa építmény előtt álltunk tanácstalanul és két oldalról fürkészve keresték tekintetemet, hogy én döntsek. Na szépen vagyunk, nem is hogy a két férfi állna a sarkára, még nekem kell bátornak lenni. Elengedem a kezemet a két fogásból és az ajtót nyitom ki óvatosan, hogy véletlenül se dőljön ki az.
- Hahó-kiáltott be Louis, aki telefonját elővéve világította be az apró helységet. Szerintem ez teljesen felesleges volt, mert egyértelmű, hogy senki sincs itt. Lépnék be a küszöbön, ám Hazza karjával finomat jelezte előttem, hogy Ő teszi meg az első lépést. Gondolom észbe kapott, hogy talán férfiként kéne már viselkedni. Egész barátságos volt a helység ahhoz képest, hogy egy erdő közepén lévő elhagyatott fa ház.
-Itt kéne maradni.-jelentette ki Louis és telefonját használva nagyobb fényforrást próbál keresni, de csak egy régi petróleum lámpát talált.
-Kandalló?-mutattam az én telefonom világításával a sarokba elhelyezkedő fűtésre alkalmatos eszközre.
-Gyufa?-nézett rám Louis.
-Egy szavas kérdések?-kérdezte Harry mosolyogva majd előhúzott egy doboz gyufát.
-Először is fa kéne...-veregettem meg a vállukat jelezve, hogy ez nem az én feladatom lesz. Húzott szájjal bólogattak és kimentek, így jobban körül nézhettem de nem sokat tudtam felfedezni, mivel már említve is volt,  a 7m hosszú, 3m széles vityilló területét könnyen betudtam járni. Egy asztal és hozzátartozó szék volt a házikó közepén, meg egy szőnyeg, amit a cipőmmel finomat megrúgva jöttem rá, hogy eléggé poros. Ha a fiúk bejönnek, ezt én elintézem, hogy ne legyen koszos. Tényleg, a fiúk! Hol vannak már? Aggódóan léptem ki az ajtón és elnevettem magam amilyen látvány fogadott. A két "vadász" éppen felém jött, kezük megpakolva néhány száraz letört ággal és én szívélyesen kitárom az ajtót és a telefonfénnyel világítom az útjukat.
Siker! Úgy 10 perc szenvedés után -miután meggyőződtünk arról, hogy a kémény kellő képen tiszta- a tűzet meggyújtottuk, pontosabban MEGGYÚJTOTTAM. A szőnyeg is tiszta, és a kandalló fénye beteríti a kis helységet. Melegség árasztotta el a házat.
-Van fürdőszoba is, vagy valami olyasmi!-kiáltott fel a ház túlsó végéből Louis. -És itt egy pléd is meg hideg víz is van, gondolom egy kút van a közelben.-állapította meg a csapot megnyitva.
Mivel a szoba kezdett jó hőmérsékletbe jönni, kabátjainkat az asztalra leraktuk és jót röhögtünk Louison akin egy meleg répás pulóver volt, valószínűleg egy rajongótól kapta.
Unalmunkba szinte minden témát 'kiveséztünk', majd éjfél körül Répafej letelepedett a szőnyegre és magához húzta a pokrócot. Feje alá tettem a táskámba lévő sálamat, hogy párnaként szolgáljon neki.

Eközben...
Zayn:
Nem lehet igaz... Hogy ma senkit se lehet elérni?! Liamről két napja nem tudunk semmit, a hívásokra nem válaszol és csak most írt Twitteren annyit hozzám lökve, hogy "Jól vagyok, majd hívlak." Aztán még ott vannak Harryék, akiket szintén már egy ideje próbálom hívni, de mindegyik hangpostára kapcsol. Ha ez valami sértődős játék Tőlük, akkor nem állok jót magamért...Hívom Niallt, hátha Ő kegyes lesz felvenni azt a szerencsétlen mobilt.
-Mi baj van?-vette fel végre az első ember...egy álmos ember.
-Az Niall, hogy senki nem veszi fel a telefont!
-Én felvettem...
-De Liam nem! És Zoénak, Harrynak és Louisnak pedig 4 órája a kikapcsolt telefonjukkal beszélek.
-Mivel éjfél van észlény!-morgott bele Niall, majd lecsapta. Na mondom szép, de jó akkor engem se érdekel és inkább megyek aludni. Majd ha előkerülnek jól lehordom Őket.

Vissza az erdőbe...
Harry: Louis mellé telepedtünk mi is fáradtan és semmittevően Zoéval, kb.10 SMS elküldés után -amit azért tettünk, hogy hátha véletlenül lenne térerő és valaki megkapja a helyzetjelentésünket.-
Hajnali 2 óra van, Louis természetesen horkol. Ő az aki mindenhol eltud aludni, legyen az egy erdő közepén lévő ház padlója vagy egy szék a semmi közepén. Én nem voltam ilyen szerencsés az elalvás térén és végig a tűz pattogását figyeltem a lábam mögül.
-Nem tudsz aludni?-fordult felém a szőnyegen Zoé, feje alá téve egyik kezét.
-Nem-fordultam én is befelé és néztem szemeibe mosolyogva. -Te miért nem alszol már?
-Mostanában rosszul alszom.
-Akkor azért jöttél tegnap este a szobánkba?-komolyodtam el, mire Ő a fejét a padlóra szorította majd újra visszafordult felém. Látszott rajta, hogy nem szeretne beszélni erről, de én érdeklődően néztem rá és válaszolt:
-Igen, de most nem csak azért nem szuszogok mélyeket, ellentétben a mellettem horkoló Louissal, mert nem jól alszom, hanem nem érzem biztonságba magamat és benneteket se itt.
-Zoé-löktem meg viccesen jobb lábammal az Ő lábát, majd elmosolyodtam.-Mi a baj? Tudod, hogy nekem aztán mindent elmondhatsz.
-Tudom-mosolygott rám kék szemeivel- de nem akarok vészmadár lenni egyfolytában és terhelni benneteket a gondjaimmal, hiszen most különben is a banda a legfontosabb.
-Tudtommal te is a bandatagja vagy, és számítasz nekünk Picilány. Na bökd ki-löktem meg megint a lábammal. Halkan elnevetett majd gondterhelt lett a tekintete. Figyelmesen hallgatni kezdtem.
-Tegnap, egyedül jöttem hazafelé a sötétben a randi után. Gyalogoltam, gondoltam jót tesz ha kiürítem a gondolataimat meg blablabla de aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki követ.
Összeráncoltam a szemeimet és tovább folytatta:
-Christofer volt az és utánam szólt, amire első reakcióm az volt, hogy sprintelni kezdtem. Nem ért utol, bár nem sok kellett neki, de hála egy busznak amire feltudtam ugorni és így elkerülni a "találkozást". Majd hazaértem, de...
...féltél. -fejeztem be a mondatát, mert tudtam, hogy úgyse mondaná ki ezt a szót. Ő akar lenni a bátor és talpraesett lány, aki senkitől se tart, de mind jól tudjuk, hogy azért Ő se olyan erős, ami így természetes.
-Aztán nagy vihar támadt, ami nem igen tett jót az aggodalmaimnak és csak arra eszméltem fel, hogy a szobátokban vagyok és közétek fekszem. Elcsendesedett és tovább nézett engem.
-Nem baj ha félsz. -mosolyodtam rá mire ő vissza rám. -Gyere ide-öleltem magamhoz fekve, mire Ő hálásan hozzám bújt. Reflexből beleszagoltam a hajába. A zöld alma illata kellemesen megnyugtatott. Éreztem minden levegő vételét és a szívének dobogásának lüktetését. Végre éreztem azt is, hogy egyenlőre itt biztonságban vagyunk... Így hárman...

Louis:
Férfi hangok keltettek fel, majd én az egymásba kapaszkodó Zoét és Harryt ébresztettem fel, akik így elnézve elég félreérthető helyzetbe voltak. Mint két nyálas szerelmes. Ezen a gondolaton elröhögtem magam, mire Ők kérdően néztek rám, miközben feltápászkodtak.
-Önök szerint itt lehetnek?-szűrődött be ugyanaz a hang, amely felkeltett édes álmomból.
-Hahóó-nyílt az ajtó és egy ismerős arc bukkant fel, mire én rögtön a nyakába ugrottam, mintha ezer éve nem láttam volna Őt.
-Végre, hogy meglettetek.-mosolygott rám majd a kandalló előtt álló Zoéra és Harryre nézett a "hősünk", aki nem volt más, mint Zayn.
-Hogy sikerült Ránk találni?-ölelte meg Zéé is hálásan Zaynünket.
-Egy SMS-t kaptam amiben azt írtad, hogy eltévedtetek abba az erdőbe, ami előtt elváltunk és mivel a lakásotokon nem voltatok, rájöttem, hogy igazat mondhattatok. Ezért rögtön az erdészhez jöttem, akinek segítségével ide találtunk.-majd az alacsony férfire mutatott. Gondolom Ő lehet az erdész, mire mi hálásan fogtunk kezet Vele.
Egy fél óra múlva kijutottunk az "útvesztőből" és ugrándozva értünk a meleg lakásunkba ahol már rendbe volt szedve Hazza csata vert szobája.
-Végre-dőlt le fáradtan Zoé a kanapéra csukott szemmel. -Köszi még egyszer Zayn-ült fel álmosan és a mellette leülő Zayn arcára egy puszit nyomott hálájának jelképéül.
-Hát igen, sokkal jöttök nekem.-vigyorodott el elégedetten Zayn, majd mosolyát egy párnával töröltem le, amit az arcába nyomtam. Kínunkba már röhögni kezdtünk, mit Niall berontása szakított félbe és a telefonját kihangosítva állt elénk a kanapén. Arca ideges volt és türelmetlen. Egyszer csak Liam szólalt meg a tenyérnyi nagyságú mobilból.
-Sziasztok Srácok.
-Szia Liam-mondtuk kórusba.-Hát te merre vagy?-vállt ki az egyhangúságból Zayn kérdése. Majd hosszas várakozás után így válaszolt:
-Svédországban...

7.fejezet

7.fejezet

Harry:
Érzem, ahogy valaki pihen a mellkasomon. A keze a hasamnál pihen finoman. Ó, ha Louis az, akkor én itt és most megesküszöm, hogy nem teszek jót magamért... Ám lassan kinyitom a szememet, és meglepetésemre a barna haj nem régi szobatársamé, hanem Zoé-é. Akárhogy erőltetem a fejemet, nem tudok visszaemlékezni, hogy hogy is került ide, pontosabban rám az aprócska lány, bár ahogy jobban megnézem nem csodálom, hiszen Louis teljesen rá volt telepedve Zoéra, aki valószínűleg végső ötletként felém vette az irányát. Óvatosan próbálom kicsenni egyik lábamat a takaró alól majd a másikat, de sikertelenül, mert a rajtam nyugvó lány az eddig hasamon tartó kezét lassan végighúzva a mellkasomon, a nyakamhoz helyezi. Hirtelen nagyokat kezdtem lélegezni, a pulzusom megnövekedett és nem tudtam mit csináljak. Máskor ezt természetesnek fognám fel, ha egy lány mellett kelek de most mégiscsak Zoéról van szó. Valahogy nem tudok és nem is akarok kijönni könnyed fogása alól, de aztán kipattantam az ágyból, teljesen elfelejtve a kellemesen szuszogó Zoét, mert üvegcsörömpölést hallottam a másik szobából. Persze a lökésemet nem túlságosan értékelte az eddig rajtam kényelmesen alvó lány és nyöszörögve fordult meg Louishoz hozzábújva. Még néztem és vártam a további reakciókat, de nem történt semmi, így visszarévedve a zajra, a másik szobába-történetesen az én szobámba- mentem és elképedve álltam meg az ajtóba. Az üvegcsörömpölést egy madárnak köszönhetem, aki össze-vissza ugrált a betört ablaküvegen, melyek valószínűleg a kidőlt fa landolásának következtében törhetett szét, ugyanis az a szobában terült el. A kicsinyke szárnyas állat észre vett engem és a hatalmas ablaknál-illetve annak helyénél- kiröppent. Még mindig kerek szemmel állok egy helyben és fogalmam sincs, hogy most ordítsak vagy telefonáljak valakinek.
-Louis, Zoé-ordítottam el magam és válaszul káromkodást kaptam, amit először egy női hang kiabált majd férfi hang ismételte meg. De mielőtt újra kiereszthettem volna a mély hangomat egy puha kéz takarta el a számat és kérdően mozdultam meg, amit már egy ideje nem tettem a látványnak hála, melyet az öreg fának köszönhetek.
-Nem csináltam semmit a szobáddal -mondta fáradt hanggal a puha kéz tulajdonosa miközben csukott szemmel nekem dőlt, és a nyugodtságából tekintve sejtettem, hogy még nem látta a szobába betört fát.
-Zoé-motyogtam a kéztakarás mögül és az ablak felé fordítottam a kezeim által. Sápadtan nézett hol az üvegszilánkokra és hol az ágyra, melyet félig a terebélyes ágak foglaltak el.
-Én, nem én nem... nem én voltam-rázta meg magát, hogy ne dadogjon.
-Nem is gondoltam-néztem le Zoéra aki tanácstalanul nézett fel rám a magasságunk eltérése miatt. - Te jól vagy?
-Én?-értetlenkedett Zoé, de aztán elég zavartan kezdett viselkedni és azt se tudta, hogy most álljon vagy nézze meg közelebbről a fát. Mintha kényelmetlen kérdést tettem volna fel.
-Nem esett rád a fa, ugye?
-Mi, dehogy is.-rázta a fejét gyorsan, majd nagyot nyelt. Elég fura volt.
-Akkor miért jöttél át? -kérdeztem értetlenül és megfogtam a karját, hogy ne izegjen-mozogjon tovább. -Nem mintha bánnánk.-mosolyodtam el zavaromba.
-Csak...-kereste a szavakat és mögém bámult, pontosabban a majdnem szívrohamot kapó Louisra aki csak most érhetett ide,- ...csak féltem a vihartól! -fejezte be, de nem akartam hinni neki, mert pont Zoé az aki ha fél is, az lenne az utolsó elhatározása, hogy velünk aludjon és inkább kiköltözik a kanapéra vagy nem fekszik le addig míg el nem áll az eső.
-Teljesen jogosan félhettél tőle-helyeselte a döbbenten álló Louis.
-Hívom a karbantartót.-engedtem el Zoé karját és a nappaliba vettem az irányt.

Zayn:
-Havazik -ordítom el magam mérgesen Louiséknak a bejárati ajtajuk mögül, mivel hogy azt csukva találtam. Pár percen belül az ajtó kinyílik és ideges fejek vesznek körbe.
- VASHAPPNIN'?
-Látogatónk volt az éjjel, mégpedig egy 60 éves bükk fa -mondta lazán Louis a kanapén dideregve.
A srácok elmondták a történteket, majd fél óra múlva a házmester és a karbantartók is megérkeztek és enyhén kitessékeltek minket a hidegbe.
-Hóóóó-ugrott fel Zoé az utcára érkezve gyermeki énjét elővéve. Mire az imént megérkező Niall is követni kezdte viselkedését, és mint ha ragályos lenne,mert azt vettem észre, hogy Louis és Harry is a hóban fetreng.
-Tudtátok, hogy gyerekesek vagytok?
-Igeeeeeen-röhögtek fel válaszul a hóban a játszadozó hülyéim miközben lassan mentünk London havas utcáin.
-Gyere már te is Zayn. Ne legyél ennyire menő.
-Maradj meg magadnak Niall. - Ám a visszaszólás helyett egy nagy adag havat kaptam az arcomba.
-Kösz Louis... -sepertem ki szemeim közül a hóréteget.
-Menjünk enni- mentett meg nem szándékosan az újabb adag arcon dobástól Niall, aki a KFC felé vette az irányt.
Jól bekajáltunk és újra a hidegbe találtuk magunkat.
-Nem megyünk az erdőbe? -mutatott a kesztyűs ujjaival Harry egy ismeretlen fás részre, úgy 100 méterre.
-Mennyetek, én szétfagytam és Liamet se tudom elérni, így megpróbálom otthon skype-on.
-Megyek veled, a bátyámmal kell találkozom. Bocsi srácok. -indult el velem Niall és a búcsúzó után elváltak útjaink.

Louis:
-Mennyünk -vigyorodott el Zoé és gyorsan szedni kezdte lábait.
-Kapjuk el-kacsintott rám Harry, és már rohantunk is 1-1 hógolyóval a kezünkbe a leendő áldozatunk után aki már a fás rész között járt.
-Neeeeeee-röhögött és egyszerre sikított ránk kiszemeltünk. Őrült hajszába kezdtünk mert nehezünkre esett utolérni Őt.
-Bombaaa-üvöltöttünk egyszerre Harryval és szegény Zoéra ráugrottunk, aki rögtönk a hóba süppedt a súlyunk miatt. Elkezdtük fürdetni a hóban, miközben ketten rajta ültünk, de elkapott foglyunk csak nevetett, majd egy jókora havat borított az arcunkba. Ezzel menekülő utat szerezve magának egy újabb macska-egér játék kezdődött el, melyben a hógolyó dobás és bújkálás volt a főszereplő.
     
  
-Nem bírom-lihegett vigyorogva nagyokat egy fának nekidőlve Zoé. Felnevettünk a piros arcán elterülő mosolya miatt és magunkhoz öleltük.
-Ideje hazamenni, már elég sötét van -mondta mosolyogva az ölelés közben Hazza, aki azért szépen havas volt Zoé, de inkább én miattam.
-Oké, de merre? -engedett el minket vigyorral az arcán Zoé, ami már ránk nem volt igaz, ahogy körül néztünk az idegen helyen.
-Most komolyan, fiúk. Hol vagyunk???

6.fejezet

6.fejezet

Liam:
Már egy hete nem történt semmi érdekes. Nem mintha bánnám, de már megszoktam a sürgés-forgást.
-Liam, ide adnád a fülbevalóm?-zavart meg unalmamba Zoé, aki félig a fürdőből kandikált ki.
-Persze, hova készülsz?-adtam kezébe a két aprócska arany fülbevalót.
-Randira-jegyzett meg ennyit majd bezárta a fehér ajtót. Nem kérdezősködtem, inkább leültem Louis, Harry és Zayn mellé. Niall kajáért ment el, valószínűleg csak magának hoz.
-Kivel megy Zoé randizni?-értetlenkedtem a fiúk felé, mert még mindig ezen kattogtam, hisz én mindent elmondok neki de Ő most ezt eddig titokba tartotta.
-Randizni megy?-kérdezett vissza Harry, amiből rájöttem, hogy Ő se tud semmit. Kicsit fura fejet vágott, és még fel is ült, de nem sokáig mert Louis magához visszahúzta. Néha tényleg nem értem ezt a nagy kötődést, de hát Ők tudják ezt. Felnevettem magamba majd tovább néztem a Tv-t amit elég serényen bámultak a többiek.

Harry:
Miért nem mondta, hogy randizni megy. Elvileg mindent megbeszélünk egymással. Pasija van? Á, azt kizárt. Arról tudnék de...majd hirtelen a cipő kopogás lesz hallható csak és nem tudok tovább elmélkedni mivel  a bejárati ajtónak a tükréhez megy.
-Narancssárga rúzs-pattant fel Louis mellőlem, mikor észre vette, hogy Zoé az imént említett tárgyat használja.
-Úúúú-kezdtük el mire Zoé csak hátrafordul és mosolygott. A narancssárga rúzs nála azt jelentette, hogy be akarja dobni magát az illetőnek és hogy totálisan le akarja venni a lábáról.
-Nagyon dögös-pattant fel Zayn és én egy fütyüléssel értettem vele egyet, mire röhögött mindenki, még Zoé is. Láttam már randira menni, de most más volt. Máshogy viselkedett és a testtartása is más volt. Egyet értettem Zayn-nel, tényleg nagyon csinos volt. Hirtelen bambulni kezdtem, nem bírtam nem Őt nézni, pedig már egy ideje ismerem és nem volt más mint eddig, de most mégis. Elég feltűnően nézhettem mert Louis drága egy hatalmasat lökött rajtam és ennek hatására elterültem a kanapén.
-Ne folyjon már ennyire a nyálad szerelmem.-szólt rám nagyon kedves barátom, akit most máshogy neveznék meg, mivel most is leégetett.
-Jó lesz így?-fordult meg Zoé, és most tényleg tündérke kinézete volt. Haja és a ruhája tökéletesen állt rajta.
-Ezt le kell fotózni-hatódott meg mellettem ülő nem normális barátom és a telefonjához kapott.
-Louis hagyj már-röhögött és lökte lefelé Louis kezét míg a másik kezével egy kabátot kapott le a fogasról.
-Na megyek szépségeim, ne várjatok sokáig-kacsintott vissza Ránk, mire mindnyájan fütyülni kezdtünk.
-Ezt akkor is felteszem-durcizott Louis, akinek bizonyára nem tetszett, hogy megakadályozták tehetségének kibontakozását a fényképezőgéppel.



 Louis_Tomlinson:Zoé randizni indul. Pacsit ide rajongók. Viszont minket meg itt hagyott és punnyadhatunk itthon egész este. Ezt megjegyeztük @Zoé_Thomson .
Ti mit terveztek estére drágáim?




-Ha ezt meglátja Zoé, tuti kinyír-huppant vissza mellénk Zayn, aki egy chips-et hozott magával társaságul.
Louis egy vigyorral megvonta vállát és a fejét belenyomta a rágcsával megtöltött tálba.
-Te nem vagy komplett-röhögtünk fel egyszerre Zayn-nel, mire Louis kivette a fejét a műanyag tálból és értetlenül vágott pofákat.
-Amúgy már rég volt narancssárga rúzsos estéje. -tért vissza hirtelen Zayn az iménti témánkra.
-Igen, de szerintem ez nem a hapsikon múlt, Zoé után...hogy is mondjam...futnak a fiúk.-próbáltam védeni, bár magam sem tudom miért. Zavaromban inkább megráztam a göndör fürtjeimet.
-Zoéval jó randizni-állapította meg Louisunk határozott fej bólogatással, bár fogalma se lehetett róla.-Most ha belegondoltok, sose érezzük magunkat cikisnek vagy kínosnak bármit is csinálunk előtte, pedig néha még én is zavarba jövök magamtól. De Ő inkább velünk nevet és beszáll a játékunkba-gondolkozott tovább majd a komoly időszakának vége lett egy perc alatt és újra belenyomta a fejét a tálba, amire mi megint csak ugyanazzal a reakcióval illettük meg. Röhögni kezdtünk.

Zoé:
Végre, már rám fér a kimozdulás. Majdnem két hete alig vagyok kint az utcákon mert szigorú fogságba vagyok a srácok által. Amiért én hálás vagyok, mert tudom, hogy engem védenek, de kicsit már túlzás.
Egy régi ismerőssel találkozok egy bárban, pontosabban a kedvencembe ami 7 utcányira van innen. A bárban az ajtótól az asztalig minden olyan angol és régies, mégse túl előkelő de nem is egy lepukkant hely, hanem az aranyközépút: maga a tökéletesség.
Míg ezeken merengek automatikusan egy fekete színű taxi-t intek le ami elsőre megáll a padka szélén aminek hála könnyedén becsusszanhatok a hátsó ülésre és már mondhatom is a kívánt címet.
-Köszönöm-fizettem kis az öreg taxisofőrt a 10 perces utazás után.
A bárba beérve még nem láttam partneremet, így a bárpulthoz leülve a telefonomat kaptam elő. Istenem... Louis. Hát mit látok rögtön felérve a Twitterre, még jó, hogy magamat, illetve egy kis részét de hát akkor is... Mielőtt visszaírhattam volna hőn szeretett Louisomnak, egy férfi kéz óvatosan a hátamhoz ért, aminek okán kicsit fölrezzentem.
-Zoé?-mosolygott rám érdeklődően egy magas, barna hajú férfi és leült mellém.
-Szia Bobbie-mosolyogtam vissza a várt személyre.-Köszönöm a meghívást.
-Ugyan-legyintett és egy hosszas beszélgetésnek kezdtünk neki. Két frissítő alatt kérdezte meg az elmúlt évek eseményeit ami velem történt majd a szokásos visszaemlékezések a múltunkba, ami valójában nem sok, hisz csak 3 éve ismerem a londoni belvárosból. Ő akkor volt egyetemista, én gimis, amikor vissza jöttem két év után Angliába. "Első találkozásunk" lehetett vagy két órás majd újabb három találka után nem hallottunk egymásról a mai napig.
Éjfél környéke lehetett amikor elhagytuk a bárt és a lakása felé vettük az irányt. Az utcákon alig voltak, amit nem csodálok hiszen nagyon hideg volt. Kapaszkodva próbáltam a kabátomban melegebb időjárást varázsolni magamnak, de a csupasz lábaim miatt ez szinte lehetetlen volt. Kellett nekem ezt a rövid ruhát felvenni... De legalább magam mellett tudhatom a határozott léptekkel ellátott férfit, aki unszolásomra az új munkáját taglalta mindezek alatt.
-Feljössz?-állt meg egy modern ház kapujánál és mosolyogva fordult felém.
-Ha nem gond, inkább haza mennék-mosolyogtam vissza, de láttam az arcán, hogy nem erre számított. Most komolyan mit gondolt?! hogy beugrok hozzá az ágyba? Bár a narancssárga rúzsomat használtam, ami nálam ezt jelenti és nem egészen 4 órával ezelőtt bevallom ezt terveztem de úgy érezem, hogy most ki kell ezt hagynom.
-Hazakísérjelek?-próbált még mindig mosolyogni, de szerintem legszívesebben már rég bement volna az ajtón. Egy kedves fejrázással jeleztem, hogy nyugodtan hagyhat egyedül a hazavezető úton és egy búcsú öleléssel köszöntünk el.
Hazaindultam. Nem tudom miért, de ez alatt a négy óra alatt mintha egy teljesen más emberrel beszéltem volna, nem pedig azzal a helyes és félénk 22 éves sráccal akivel én ismerkedtem meg először. Tudom, hogy változunk de ennyire?..
Már csak 4 utca kellett és az ideiglenes 'lakásomba' érek, ami igazándiból a Harryéké. Csak én vagyok az utcán szétfagyva meg talán egy fickó aki körübelül 50 méterre lehet tőlem. Unottan ballagok London utcáin, néha-néha elővéve fekete táskámból a telefont, csak hogy tudjam hány óra, de mindig csak ugyanazt írja ki, hogy 00:27. A fickó még mindig mögöttem bandukol, kitudja lehet, hogy eltévedt de bevallom kezd egy kicsit megrémíteni. Nem feltűnően gyorsítok de nehezemre esik a fehér 10centis magassarkúm miatt.
-Zoé-kiált felém valószínűleg az illető a tempóm változásán látva. Még mindig sietve megyek de hátrafordulok. Ismerős hang volt, de a sötét miatt csak egy alakot láttam ami nem sok esélyt adott rá, hogy felismerjem. Talán egy rajongó? De az felismerne ilyen messziről? Követett idáig? De eleve, fiú rajongóink nem igazán vannak.
-Zoé cukor -hallatszik újra a hang és ekkor felismertem a hangját, Christofer volt az. Nyugi Zoé...Várjunkcsak, Miazhogynyugi?! Inkább fuss! - és ahogy így magamat szépen leüvöltettem, őrült rohanásba indultam neki és közben szidtam a hülye fejemet, hogy minek indultam el otthonról.
Ez nem igaz, mióta követhet már engem? Ó neeem, a Twitter. Istenem most már tényleg megölöm Louist, biztos észrevette, hogy elindulok otthonról és mivel ismerte a kedvenc helyemet csak is odamehetett, hogy rám találjon és sikerült is és mindjárt sikerül elkapnia, mert lihegéseim között hallom ahogy fut, nem is, inkább rohan utánam.
-Héé-üvöltöttem a régi buszra ami a 30 méterre lévő buszmegállóba állt és várakozott rövid ideig. Szerencsém van... vagy még se! a busz nem akar megállni. Na jó Zoé ha ki is töröd a bokáidat de rohanj, vagy  Christofer elér téged... Mit agyalok ahelyett, hogy rohannék és már megint szidom magam...
-Kérem-ordítom a lassan neki induló hosszú közlekedési járműnek ami már csak pár méterre volt de még az ajtók nyitva voltak így hát egy nagy ugrással felugrottam -és a buszsofőrt megijesztve majd rákiabálva, hogy zárja be az ajtókat- értem fel többé kevésbé sikeresen a buszra, hiszen a cipőm fele valahol útközben lemaradt tőlem, bár magam sem tudom, hogy hogy is lehetséges ez.
-Köszönöm-lihegtem a zárt ajtók csapása után és aprót tettem le a vezetőfülkéhez, mielőtt letessékelne mert nem vettem jegyet.
7 perc múlva félénken szállok le egy goth-os kinézetű sráccal, akitől valójában nem tartok hanem hogy Christofer nem-e követte a buszt, ami remélhetőleg képtelenség mert kérésem miatt elég gyorsan vettük be kanyarokat és az utcákat. Oké! tiszta a környék, majd gyors léptekkel indulok az ismerős háztömbhöz mivel az eső eleredt. Ilyen az én formám, de legalább sikeresen a kapukód gombjait nyomogatom ázott kézzel és szerencsémre a kapu kinyílt a helyes kombináció által.
A lakásba megkönnyebbülten, bár remegve bicegek be a cipő hiány miatta fürdőbe és egy gyors zuhannyal majd pizsama öltözés után a Harry szobájába tértem be, amiben már én alszok kb. 2 napja mivel felajánlotta ágyát arra hivatkozva, hogy Louissal már úgy is rég aludtak együtt. Ennek örültem eddig, de most már nem tetszett az ötlet mert nem igen éreztem magam biztonságba az utcára néző hatalmas ablakok miatt, amit a vihar nagyon szeretett csapdosni és hozzáfújni kavicsokat vagy egy nagyobb ágat és mivel a redőny nem volt jó én minden egyes zajra összerezzenve kucorodtam összébb és összébb, mert beismerem, félek de nagyon. Minden kocogtatásra azt hiszem, hogy Christofer az, s majd egy utolsó csipogás hallatára -amit egy madár adott ki az ablakhoz hozzárepülve- volt az utolsó csepp és rohanva mentem át Louis szobájába, aki Harryvel együtt kényelmesen aludt az ágy két részén. Máskor ezen elbambulnék és nézném őket, hogy milyen aranyosak, de mivel egy újabb dörgés jött a vihar miatt, automatikus a kettőjük között lévő réshez bemásztam. Hirtelen olyan érzés volt, mintha újra 10 éves lennék és a két bátyámhoz feküdnék be amikor nagy eső van. Harry félálmában betakart és felém fordult, majd Louis húzott magához reflexből, így Harry még közelebb jött. Soha nem aludnék velük -már csak azért se, mert Louis tényleg horkol- de most olyan biztonságba éreztem magam Harry és Louis között mit már 8 éve nem tapasztaltam Londonba költözésem óta a családommal. Jó érzés volt a két különböző frekvenciájú szuszogást hallani és érezni. Ezen elmosolyodtam, főleg amikor Harry göndör fürjei a levegő vételeknél a nyakamat csiklandozta majd lassan és nyugodtan én is elaludtam...

5.fejezet

5. fejezet

Harry:
Érzem, ahogy az ablakon beszűrődő fény az arcomat melegíti. Kellemesen csend van. Mi a fene?! 9 óra és semmi nyüzsi, se a konyhából se a nappaliból. Lehet, hogy fel kéne kelnem, de előbb egy nadrágot felhúzok, nehogy megismétlődjön az, ami tegnap este volt... De gáz.
Kezeimet a szürke, bő melegítő nadrágomba teszem és úgy lépkedek a nappali felé. No lám, alszik. Ilyen fényben és morajlásban ami a kinti meginduló nép okoz.
Csak a lábainál van takaró, bő pólója felcsúszva a hasán, feje pedig kifelé néz a televízió felé. Halkan szuszog, látszik ahogy be és ki szívja a levegőt. Magamba felnevetek mert nem lehet mást mondani rá, mint hogy aranyosan alszik. Inkább bemegyek a konyhába, remélve, hogy nem fogom felkelteni. Kaja alig, látszik, hogy sokáig itt tartózkodott Niall. Főzök egy teát.
Merengésemet a víz forraló apró kattanása zavarja meg. Jól esik a tea, kint meglepetésemre Londonhoz képest hideg van, pedig tegnap 15 fok volt. A madarak is alig merészkednek ki. Na jó, ebből most álljak le, mikor lettem ennyire nyálas személy?! Fura.

Zyan:
-VASHAPPNING?-törtem be az ajtót, ami meglepetésemre nyitva volt. De mielőtt ezt megemlíthetném, egy zöld szem nagyon csúnyán nézz rám, majd fejével a kanapén szétterülő pizsamás lányra mutat.
-Mikor aludtatok el?-suttogtam a mogorva Harry-nek és közben a kanapé felé indultam, megnézni, hogy vajon fel keltettem-e. De nem, semmi. Csak megmozdult és jobban a kanapé szélére gurult.
-Éjfél körül-állt mellém Harry, aki a bögréjének tartalmát szürcsölve fürkészte a szuszogó testet. Mi óta szokta ennyire bámulni Zoé-t?
-Üdv szerelmeim.-csusszant hozzánk Lou, aki szinte a semmiből jött elő és már ugorni készült a kanapéra, mikor vissza hőkölt, látván, hogy a kanapé már foglalt.
-Akkor nem fog felkelni egy hamar-fordultam felé egy kis idő után Harry-hez, aki bólintott egyet oldal mosollyal, jelezvén, hogy Ő is jól tudja ezt, hisz Zoé-nál a 10 óra alvás is kevés. Általánosan tizenkettőt szokott, amit én teljesen megértek.
-Most komolyan, fiúk. Mit  bámultok?-húzta a fejére a takarót, aminek oka az lehetett, hogy idegesítette, hogy három fickó nézi Őt megállástalanul.
-Kávét-nyöszörögte az a személy, aki eddig még szuszogva pihent a kanapén. Majd lassan felült, két lábát a földre helyezte, és velünk nem törődve kibotorkált lassan a konyha felé. A haja dúsan és kócosan libegett ide oda, ahogy Zoé ment remélve, hogy a konyhába megy. Arcába logó haját hátraküldi egy gyors kézmozdulattal és csak ezután fordul felénk, apró és álmos szemeivel, de mi még mindig ott álltunk a kanapé körül és néztük az aprócska lányt a reggeli időszakában.
-Mondjátok, hogy tartotok kávét és nem csak zöld meg mindenféle nyomi teákat.-törte meg a csendet a reggeli rekedt hangjával.
-Jóóó reggeeeeelt.-sűvített be Louis a kávét S.O.S.-be kérő lányhoz. Csak egy apró fáradt mosollyal tudott válaszolni erre, de nyilvánvaló, hogy a duracelnyuszinak ez nem volt elég és megölelgette, amit Zoé-hoz képest igen sokáig tűrt, majd felállt és gondolom kávét keresve, de már sokkal éberebben állt fel.
-Bocsi Zéé, de nem tartunk csak ahogy Te is mondtad "csak nyomi teát".-veregettem meg finoman Zoé hátát kegyetlen mosollyal. Nem válaszolt, sőt még rosszalló pillantást sem vetett egyikünkre se hanem a szemét megdörzsölve előre dőlt, hajába beletúrt -gondolom, hogy jobb formába hozza azt - és leült Harry és Louis közé. Már frissebben nézett ki.
- Azt hittem, hogy smink nélkül más leszel-fordult hozzá gyúnyosan Louis, aki besértődött egy kicsit, hogy az előbb lerázta.
-Lou, nem szoktam sminket hordani csak a koncerteken.-válaszolt vissza neki szintén gúnyosan. Meglepő volt, hisz még én is hordok alapozót.

Niall:
De hideg van. Szét fagyok, de most nem akarok ezzel foglalkozni, már mindjárt ott vagyok. Hát, hogy én mit találtam. Most végre le szállnak az ír származásomról, és végre, végre más lesz a figyelem középpontjába.
-Szia Niall-köszöntöttek engem a bejárati ajtón beérve a többiek.
-Cső-legyintettem és gyorsan a laptophoz ugortam le. Éreztem a többiek értetlen pillantásait, majd Zoé-nak a karját, amit a vállamra pihentetett le.
-Kávé-nyújtottam felé a papír dobozt. Hálásan kaptam egy puszit az arcomra, tudtam, hogy itt úgy se fog kapni koffeint, max. Harry-nak a nyomi teáit.
-Na szóval, most biztos értetlenek vagytok-kezdtem bele szinte már győzedelmesen mondandóban- de, ugyebár Zoé, te magyar vagy?
-Igen, anyukám az. -szürcsölte közben a kávét, mintha az élete függne rajta, de mit sem sejtve kérdezte tőlem, hogy: -Miért?
Erre már a többiek is körénk álltak és követték a történéseket.
-Ezért-majd megnyitottam a videót, ami egy tánc videó volt, pontosabban egy férfi és egy nő, akik furi ruhában táncoltak, de inkább a női ruha volt érdekes. Mielőtt tovább mondtam volna, láttam, hogy Zoé szemei tágra nyílnak és egy gyors mozdulattal ki akarta nyomni a honlapot, de Zayn közbelépése miatt ez sikertelenné vált.
-Srácok, ez a tánc a magyarok tánca, vagy mi. Ja és ez itt Zoé.-röhögés támadt ki, amit nem is csodálok, hisz lehetett vagy 13 éves ezen a videón. - Szóval, az ír származásom cikizése mostantól véget ért-nevettem fel ördögien- és jöhet Zoé-nak a magyar mivoltja.
-Zoééé, táncolj nekünk, ugye még megvan a cuki kis ruha, biztos, hogy megvan még. -hadarta Louis az én győzedelmes mosolyom mellett.

Zoé:-Nagyon viccesek vagytok-röhögtem a pofájukba és a konyha felé indultam, de a srácok követtek és idétlenül az imént látottakat táncolták röhejesen és idétlenül.
-Soha-fordultam feléjük, amire kissé visszahőköltek- ismétlem soha, nem fogok táncolni így nektek.
A fiúk nevettek és még mindig a tánccal voltak elfoglalva, csak Harry ült le mellém és segélykérően néztem rá.
-Nyugi-tette rá karját a vállamra és megörültem, hogy valami bíztatót fog mondani. -majd 2 év múlva elfelejtek. -mégse. Erre ráborultam a konyhaasztalra és hallgattam a kéz csapkodásokat amit próbáltak emlékezetből eljátszani.
-Jut eszembe, hol van Liam?-ült le már Zayn is, de szerintem csak kifáradt.
-Randin.-mondtam a pulton feküdve tök természetesen, pedig nem volt az. Daniella óta először randizik Liam egy lánnyal.
-Mi a fene? -kerülte meg a konyhapultot Louis és így velem szembe került, de mivel nem láthatta a fejemet, felhúzta két kezével az arcomat. Niall még mindig táncolt de Ő is szemfülesen hallgatott.
-Azzal a vörös csajszival, akit még a bulin ismert meg.
-Mi a neve?-nézett rám Harry hirtelen mire én a laptophoz verődtem le, követve engem a többiek, és mikor a megnyitott magyar táncos honlapból kiléptem egy apró nevetés volt hallható a fiúk által. Biztos vagyok benne, hogy ezt nagyon de nagyon sokáig fogom hallgatni.
-Ő az-kattintottam rá a twitteren lévő képre, és kocogtattam meg a képernyőt.

 

-Ebba Zingmark, 16 éves..-mielőtt befejezhettem volna Niall döbbenten kérdezett rá újra az életkorjával kapcsolatosan.-Igen Niall.-folytattam - 16 éves, Svájcban lakik és modell. Már 1 éve ismerem, én mutattam be Őket egymásnak.
-Modell, mi-kacsingatott össze vissza Zayn, de látván, hogy senki se foglalkozott hiú elképzeléseivel inkább tovább hallgatott.
-Két hétig marad itt, mert fotózása van és úgy látszik megkedvelték egymást, vagyis remélem, mert Liam-re már ráfér egy kis kikapcsolódás Daniella után. -alighogy kimondtam az ex barátnő nevét, a telefon csöngött, Kira volt az, hogy egy hirtelen koncertre kell mennünk. Hirtelen azt se tudtuk mit csináljunk, bár Zayn természetes a tükör elé csúszott és a haját igazgatta.

Harry:

Zoé befutott a fürdőbe rajtunk keresztül és Louis-sal gyors tempóba kezdtünk el pakolászni, mert Kira közölte, hogy 15 perc és jön a kocsi értünk.
-Valaki hívja fel Liam-et-sikított fel Louis. Gyenge idegzetű, nem lehet mit kezdeni vele.
-Indulhatunk?-jött ki a fürdőből 5 percen belül Zoé és egy újabb teljes átalakulással. Nem tudom hogy csinálja, de én eddig azt hittem, hogy a lányok lassan öltöznek.
-Csini-szórtam egy bókot oda neki, mert láttam, hogy bizonytalan volt a ruhájával kapcsolatosan.
Ha egy hirtelen koncertre megyünk akkor már nincs átöltözés, haj vagy smink csere, hanem már löknek is fel minket a színpadra és reménykedünk, hogy ugyan azt a számot kezdjük el énekelni. Teljes adrenalin bomba ami akkor minket fogad. Eleve minden fellépés előtt az, de ha még mi is sietünk akkor már lassan szét lök minket az izgatottság és mindnyájunk pulzusa az egekbe.
-Itt a kocsi-szólalt meg a kapkodás közepette teljesen nyugodtan Niall. Irigylésre méltó nyugalma volt, nem úgy mint nekem.

Nem tudom hogy, de már a Backsteeg-ben voltunk, és szerencsére Liam is befutott aki el volt szontyolodva 

az ott hagyott randi partner miatt. Egy gyors hátba veregetés után már a színpadon találtuk magunkat és elindult a koncert. One Thing-gel kezdtük, utána pedig jött a Gotta be you. Ezután, hogy legyen egy kis szusszanás, beszélgetni kezdtünk a közönséggel. Mindannyian -kivéve Liam-et- egyre gondoltunk.
-Van egy meglepetésünk-szólt bele Niall a mikrofonba és egymással összenézve vigyorodtunk. A közönség tombolt. -Zoé, aki mint már sokan szerintem tudjátok magyar én meg ír, így hát bemutatunk nektek egy kis nemzetközi táncot.
A közönség visított, de ezt Zoé-ról nem lehetett elmondani. Nem tudta mit kezdjen, se velünk sem a közönség unszolására.
- Na jó kedves Hackney (London egyik kerülete). Csak és most kizárólag Nektek jön egy magyar néptánc.-nevetett bele a mikrofonba és Mi is röhögtünk, amikor kimondta, hogy 'néptánc' magyarul. Nagyon furi nyelv.
-Imádom amikor mocskosan beszélsz.-szólt közbe Louis aki a magyar nyelv hallatára mint egy kis kutya úgy elkezdett vinnyogni. A közönség persze imádta ahogy produkálja magát és Nekünk is tetszett.
-Mehet Zoé?
-Igeen. -válaszolt Zoé helyett a rajongók.
Tudtam, hogy jól táncol Zoé, de ez a csárdás vagy micsoda nagyon ment neki. Vicces volt ahogy Niall-el együtt pattogtak.
Nagy tapsvihar a végén, mint megöleltük Zoé-t, hogy egy kicsit se haragudjon ránk, majd folytattuk a koncertet.

Otthon persze kaptunk Tőle rendesen, de olyan aranyos volt amikor a maga 160 cm-ével ott dühöngött, de már Ő se bírta ki nevetés nélkül mikor Zayn mutatta a róla és Niall-el készült videót.
Twitter-re gyorsan fel, kép feltöltés, ami színpad mögött készült. Zoé csinálta.
 RT@ Hackney-i koncert után.